2014. 01. 11.
Sebezhetetlen - Tegnap történt...
2014.01.10. Budapest XIII. kerület 11:27
Prológus: Aki ismer, az tudja, hogy van egy fura szokásom...ha kis gyermek totyog előttem, akkor óhatatlanul is megsimogatom a buksiját. Ez nálam egyfajta feltételes reflex. Évek óta produkálom ezt a tünetet. Szeretem a gyerekeket és, ha megsimogatom a fejüket, olyan érzésem van, hogy talán egy kicsit jobb emberré válok ettől. (Tudom, hülyeség...) Voltak már vicces szituációk emiatt a "hülye" szokásom miatt...
Szóval, megyek a testemmel ebédszünetre az irodaházba. Megyek - mendegélek, egyszer csak elém kerül egy kis manó. Amint utolértem, azonnal indult el a kezem a feje irányába s mint egyfajta Pavlovi reflex borzoltam össze a haját játékos gyengédséggel. Erre hirtelen megáll, megfordul és rám mered.
Az első gondolatom az volt, mikor megláttam az arcát, hogy jujj, milyen csúnya kis gyerek, de aztán azonnal belém csapott a valóság: Nem kis gyerek, törpe!
Az életbe nem éreztem magam ennyire kínosan még soha. Láttam rajta, hogy nem nagyon érti az önkényes fejsimogatást. Egyből imádkozni kezdtem, hogy csak kérdőre ne vonjon, csak kérdőre ne vonjon, mert mit mondok, miért csináltam. Kb. olyasmik cikáztak a fejembe, hogy azt mondom viccesen, hogy "Te vagy a fogó!" vagy, hogy Önkéntes Gerilla Fejborzoló vagyok, de szerencsére nem vont kérdőre.
Cserébe viszont mentünk egy liftbe 4 emeletnyit...
...kettesben...
...síri csendben.
Halál kínos volt.
De most már értem Colin Higgins örökzöld horror
...kettesben...
...síri csendben.
Halál kínos volt.
De most már értem Colin Higgins örökzöld horror
klasszikusát az Óvakodj a törpétől-t!
