2014. 02. 02.
Sebezhetetlen - Mikor a munka nemesít...
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Prológus: Sokáig – nagyon sokáig – gondolkoztam azon, hogy mi legyen ennek a naplóbejegyzésemnek a címe. Nagyon régóta is tervezem a megírását. A kiírandó gondolataim vannak, azok általában csak úgy megrohannak és szinte egyetlen darabban íródnak ki belőlem. Ez azonban most más volt. Sokáig hordoztam magamban a témát, ízlelgettem, formálgattam s olykor még felejteni is szerettem volna. Nem sikerült. S a felejtés sikertelenségének eredményét olvashatjátok most itt…
 
"Az igazságot a sablonokon túl leled meg!"

/Bruce Lee/

 
Szóval, sok féle cím futott át az agyamon. Voltak köztük viccesek, voltak egyszerűek, voltak provokatívak, bunkók, kifejezetten sértők, és volt köztük 1 – 2 értelmesebb, használható is. Sokáig a "Förtelmes főnökök" tűnt a legtalálóbbnak, de ez azonban azon kívül, hogy találó, igaznak nem igaz. Hiszen, akiket én a szó klasszikus értelemben főnökömnek tekintek, azok egyáltalán nem förtelmesek. A többiek – akik azt hiszik, hogy az én főnökeim – viszont nem is förtelmesek, szimplán dilettáns idióták. Igen, ezt a szóösszetételt gyakran fogjátok még olvasni a következőkben. Nem azért mert szeretem használni hanem, azért mert sajnos ez a legpontosabb megfogalmazása bizonyos embereknek. Egyébként, a Förtelmes főnökök cím azért sem lett volna jó választás, mert ez a bejegyzés nem csupán a főnökeimről s a magukat annak gondolókról szól. Ez a bejegyzésem a munkához való viszonyomról szól. Sok embernél kiveri majd a biztosítékot. Nemcsak mert sokan magukra ismernek majd a gondolataim által hanem, azért is, mert bizonyos dolgokban nem alkuszom meg. Soha semmiért. (Még csak a vacak fizetésem kedvéért sem, mert nekem bizony nem mindegy, hogy mivel keresek pénzt s főleg, hogy amivel keresem, az milyen minőségben zajlik.) De kezdjük inkább az elején. Lassan 6 éve foglalkozom kommunikációval. A főnökeimnek képzelők 80%-a még javában általános iskolába járt, mikor én már egy 300 fős call center egyik trénere majd supervisor-a voltam. De ez kit érdekel?! Hagyjuk is.. Amikor én ide jöttem dolgozni ehhez a céghez arra számítottam, hogy egy call centerbe megyek dolgozni. Legutoljára akkor tévedtem ekkorát, mikor azt hittem, hogy az orgyilkos valójában egy olyan ember, aki az emberek orrát lopja el, míg alszanak. A probléma csak az, hogy én 5 éves koromban hittem ezt…most meg 34 vagyok. Szóval, eljöttem dolgozni és szinte sokkolt az, ami itt fogadott. S itt nem csak a "főnökség" 14 éves átlagéletkorára gondolok. A munkamorállal és a tisztelettel köszönőviszonyban sem álló "főnöki" banda, rendszeresen késett 1 – 2 órákat a reggeli nyitással. Minden lelkiismeret furdalás nélkül, olyan értelmes mentségekkel, hogy "bocs má’, egész éjjel ittunk". Ezt a saját fülemmel hallottam. Nem, nem fogom megmondani, hogy kitől. Pontosan tudom, hogy nem lehet igazam ezzel a "főnöki" bandával szemben. Lassan és biztosan ásták az ilyen húzással alá a saját hitelességüket és tekintélyüket a szememben. (Itt most megint beszúrhatnám, hogy ez kit érdekel, hisz nekik nem az én elvárásom szerint kell dolgozni, létezni és call centert vezetni. Nem is teszem tehát…) A lényeg – amiért tulajdonképpen megszületik ez a bejegyzés – egy másik nézőpont, amivel szembesülhetnek. Már itt – ott szembesültek is vele a chaten, amikor megosztottam a publikummal a véleményem az épp aktuális ökörségeikről, de most leírom itt is. (Lehet majd ezért megint beszólogatni, fenyegetni, sőt, akár kirúgni is. Eszembe sem jut ugyanis, hogy bármi ennél értelmesebbre is kiterjedne a szellemi kapacitása ennek a bandának…) Szóval, miután ráébredtem, hogy valójában ez nem is egy igazi munkahely, csak egy szürreális házibuli, már sem volt miért annyira véresen komolyan venni az agyon reklámozott házirendet. Például, hogy mindenki érjen be 08:50’-re különben haza lesz zavarva – s mindezt épp az jelentette be, aki miatt 2 órán át dekkolt 60 ember a folyosón, csak mert Ő elaludt?! Ne már gyerekek! S vegyünk komolyan benneteket, igaz?! Vicc! Ráadásul nem az, amin az ember nevet…hanem az, amin az ember zokog. Tudnék még ilyet sorolni, mert van jó sok, de nem. Páran egyébként megkerestek privátban is, hogy nem félek-e, hogy majd jól kirúgnak, amiért ilyen "arcátlan igazságokat" merek írni a chaten. Nem félek. Ha kirúgnak, azzal nekem adnak igazat. Nem mellesleg, azért senki ne higgye már, hogy ez valami álommeló. Nem az. Nem egyszer kérdeztem az épp mellettem ülőt, hogy a tulajdonosok vajon miből élnek, hiszen itt gyakorlatilag nincs termelés. Napi 1 – 2 órás leállás, aztán szépen mindenkit haza küldenek. Mi ez?! Persze, közben végig nyomták a "mindenki ki lesz fizetve a jelenléti ív alapján"  de a "főnökség" magatartása alapján ez csak valami rosszul sikerült mese. Az csak egy dolog tehát, hogy a "főnökség" zömében dilettáns szakbarbárokból áll, akik még az újukat szopják, de máris call center vezetőnek meg trénernek neveztetik magukat. Szemben ugye azzal, hogy nem csak szakmai munka, de még csak szakmai képzés sem folyik. Sőt, azt is bátran jelentem ki, hogy a szakmai kifejezés, pusztán egy csúnya szitokszó, arra, ami ezen a helyen munka csúfnév alatt zajlik. Az egymásnak ellent mondó "főnöki" utasítások olyan gyakoriak, mint a lélegzetvételek száma. Ez a vak vezet világtalant szindróma. S itt kell, beszúrjak egy személyes példát. Annak idején, amikor a már emlegetett 300 fős call center közelébe engedtek mindössze 4 (azaz: NÉGY!) főnök volt. Sőt, hazudok: Csak kettő! Volt két supervisor (tehát, a termelést felügyelő vezető, főnök magyarul) s ennek a 2 – igazi – főnöknek volt 1 – 1 "QM"-je. (Quality Manager = Minőség ellenőr). Matekból nem vagytok erősek, ezért segítek: 2 főnök, 2 QM: 300 operator! Mi van ennél a cégnél viszont: 70 operátor, (kis túlzással) 30 főnök! Ti, teljesen normálisak vagytok?! Még mielőtt azt hinnétek, hogy nekem a "főnökök" számával, meg annak életkorával van bajom, akkor gyorsan eloszlatom a félreértéseket, hogy nem. Nekem azzal van bajom, hogy Nektek ezzel abszolút semmi bajotok nincs. Tudjátok, milyen sebességű és minőségű munkának kéne itt folynia, ha 30 igazi "főnök" dolgozna ennél a cégnél?! Elképzelni sem tudjátok! Szerintetek, hogy tudott 2 ember elvezetni egy 300 fős call centert, ahol ráadásul sales folyt nem pedig marketing, ami ugye ezerszer keményebb?! Van valami tippetek, hogy sikerülhetett nekik?! Nincs?! Akkor elárulom: Dolgoztak! Úgy értem, igaziból! Nem úgy, amit Te neveztek annak, hanem tudjátok, az a klasszikus értelemben vett igazi munkavégzés, ami ugye nem lövöldözős számítógépes játékok meg hajnalokig tartó ivászatok között zajlik! Jogosan merülhet fel a kérdés irányotokból, hogy mégis, hogy merészelhetek ilyen álláspontra helyezkedni, mikor én nem is látom át a munkátokat, mikor én azt sem tudom, hogy Ti mivel foglalkoztok valójában. Látjátok, ez igaz! Ebben viszont Nektek kell, hogy igazat adjak. Valóban nem látok bele a munkátokba. Azt viszont látom, hogy ha egy ekkora létszámú "főnöki" banda tényleg dolgozna, akkor egész egyszerűen, ez a call center nem itt tartana. Nem lennének ilyen gyerekbetegségei, nem lenne ennyire szánalmasan alacsony a munka színvonala és még sorolhatnám. Egyik szünetben arról beszélgettünk a többiekkel, hogy ezek – a híres "főnökeink" – tuti, hogy egymást nevezik ki. A nyakamat rá! Egyik dilettáns idióta, adja a hatalmat a másik szakbarbárnak, aki call centert az életbe nem látott még.  Nagyon más oka nem lehet annak, hogy egyik nap oda penderül elém egy már legalább 15 éves kölyök és nekem szegezi a kérdést, hogy mégis miért nem dolgozom, hiszen Ő ám látja a monitoromat és látta rajta, hogy már legalább 2 perc 17 másodperce nem indítottam hívást! Milyen egy lusta és semmirekellő lúzer vagyok, igaz?! Ha már úgy sincs más dolgod, mint az én monitoromat lesned, akkor megnéznéd azt is, hogy mikor voltam szüneten utoljára seggfejkém?! Csak mert este fél 6-ot mutatott az óra és akkor én még egy perc szünetet sem tartottam. S nem azért mert annyira rohadtul sok pénzt akarnék keresni – mert tudom, hogy erre esélyem sincs itt – hanem azért, mert vannak ilyen kattanásaim, hogy mikor elkap a gépszíj és egymás után mondanak igent az ügyfelek  - mert ugye a prediktív hívások 1 másodpercesekre állította valami barom – akkor nem fogom lerázni egyiket se, hogy én kivehessem a nyilván baromi nagy fontos vacak szünetemet. Bátran ki merem jelenteni, hogy mióta ennél a cégnél dolgozom, több és tartalmasabb munkát végeztem, mint a magukat "főnökömnek" tartók zöme…
 
"Minden alkalommal, mikor valaki nálad jobbal dolgozol, Te magad is jobbá válsz!"

/Lady Gaga/
 
Biztosan észrevettétek, hogy minden egyes főnök szót, idézőjelbe zárva írtam. Gyakran utaltam arra is, hogy a többség a főnökömnek képzeli magát. Most akkor tisztázom, hogy mindezt miért, mindez kire vonatkozik, kire nem vonatkozik. Ne várjatok hosszú felsorolást, filozofikus fejtegetésekkel körülbástyázva. Az egész call centerbe mindössze kettő – azaz: KETTŐ – ember van, akit elismerek s bátran merem őket tisztelni. Az egyikük István – aki szerintem gyakorlatilag vezetőnek született – a másik pedig Gergely, aki kicsit olyan, mintha az István szamurája lenne. Olyanok ők ketten, akiket kifejezetten örülök, hogy megismertem, s akik szakmailag is sokkal közelebb állnak ahhoz, amit én főnöknek tekintek. S itt szúrnék be egy személyes gondolatot: A főnök, az olyan, mint a macska. S milyen a macska?! Ha macskád van, tudod. Akinek nincs, annak most leírom! Ha macskát tartasz, annak valójában nem Te vagy a gazdája. Olyan ugyanis csak a kutyáknál létezik, hogy Te lehetsz az Ő gazdája. A macska más. A macskának személyisége van. Ki kell érdemelni a tiszteletét. A kutya lekenyerezhető némi kajával…a macska soha. Szóval, a macskának nem lehetsz a gazdája, mert a macskát nem Te választod magadnak. Ő választ magának Téged! Persze, élhettek egy háztartásban, de ha a macska nem fogad el, akkor nem a barátod lesz, csak egy lélektelen állat a családban, amit eltartasz. A főnök is valahol ilyen. Nem az teszi főnökké, hogy több a fizetése az enyémnél, hanem az, hogy többet tud, nálam s én ezt elismerem. Elismerem, mert bizonyította, hogy szakmailag képzettebb nálam. Elismerem, mert hiteles! Ez tesz valakit főnökké! Ő számít, bízom benne és én magam akarom követni, én magam tekintem Őt vezetőmnek! Mert tanulni tudok Tőle, mert több mint én, s mert általa én magam is több lehetek. Na, szóval…Ők ketten! Mindenki rajtuk kívül, csak a nevetséges hamisítványaik! Nem érdekel ezzel most hány embert haragítottam magamra. Abszolút nem érdekel! Ha lenne egy csepp eszük, nem rám haragudnának, nem nekem szólogatnának be a chaten, hanem inkább az említett 2 embertől próbálnának meg tanulni. 3 hónapja se vagyok a cégnél, de kettejüket többet láttam dolgozni, mint az összes lángész helyettesüket összességében!
 
 "A homlokod felforr, viszont a lábad megfagy.
Tessék, tartom a tükröt: Igen. Íme, ez vagy!"

/FankaDeli/
 
Szakmázzunk kicsit, jó?! Stratégiailag a legnagyobb rés a pajzson a kérdőívek körül van. Az esetek zömében (úgy 99%-ban) a probléma ott kezdődik, hogy a kérdőív logikátlan, értelmetlen és olyan buta, mint egy Kiszel Tünde szemöldök. Elég sok telemarketinges cégnél dolgoztam már, de én még az életben nem voltam olyan helyen, ahol ennyire be lettek volna tojva a call center vezetők a megrendelőktől. Komolyan mondom, ez a nevetségesség felsőfoka. Képtelenek vagytok megmondani nekik, hogy amit a híres "kutatóik" kidolgoztak kérdőívet, az egy nagy rakás Fekete Pákó?! Selejt! Hanyag munka! Mégis, mit hisztek, mi lesz a következménye, ha ezt tudatjátok velük?! Öri – hari?! Nem kaptok több megrendelést?! Letörölnek az ismerőseik közül a Facebook-on vagy mit?! Egyik nap valami lángész barom megkérdezte a chaten, hogy meddig akarok nálatok dolgozni, ha így bírálni merem a vezetőség "munkáját". Kicsi választott el attól, hogy be ne írjam, hogy ha legközelebb elmesélem a megrendelőknek, milyen is itt a munkavégzésetek, Te se sokáig fogsz bármeddig is akarsz, mert úgy rúgnak ki, mintha sosem lettél volna itt. A múltkor leült mellém az egyik ilyen megrendelő, akitől ugye úgy féltek és kérdésenként vettük át vele a hibákat. Utána olyan 40 másodpercig hálálkodott…azért amiért Ti 2 héttel később a kirúgásomra célozgattatok. Istenem, ébredezzetek már! Nem a kérdőívvel dolgozva 3 – 4 héten keresztül kell felkutatni a kérdőív hibáit és apránként 1 – 2 kérdésenként átküldeni nekik gyakori bocsánatkérések közepette! Hanem, amint megkapjuk az új kérdőívet 2 – 3 operátor (tehát, olyanok, akik dolgoznak is a kérdőívvel a gyakorlatban, nem pedig az Ildi) átnézi és teszteli a kérdőívet. Ha kell akár 1 fél napon keresztül, az összes létező válaszlehetőséggel kipróbálva, letesztelve, csak erre koncentrálva. Ők összeírják a hibalistát és egyszerre visszaküldeni az agyon tisztelt megrendelőknek! Nem 2 – 3 hétig a hibás kérdőívvel dolgozva! Hát, minden eligazításon ott hisztizik az Ildi, hogy szó szerint olvassuk fel a kérdéseket, mert különben nem a hiteles eredmény születik a végén! (Minden másnap pedig ennek az ellenkezőjét tanácsolja amúgy…) Kicsit gondolkozzatok már! Nem lenne egyszerűbb a kérdőív kigyomlálását olyan emberekre bízni, akik értenek is hozzá, akik naponta órákat dolgoznak vele?! Nem lenne ez logikusabb, mint hetekig a rossz kérdőívet lekérdeztetni?! A megrendelőknek amúgy, épp azaz érdeke, hogy hiteles – pontos eredményeket kapjanak! Szerintetek az első 2 – 3 hétben ez megvalósul?! Komolyan mondom, olyan szakmai ritmustévesztések vannak, hogy azok bohócsapkáért kiáltanak! Pedig nem vagyok valami zseni, nem vagyok született vezető, mint István, csak logikusan gondolkozom! Gyakorlatilag nyílt sértésnek vettétek, mikor hibalistát írtam az adott kérdőívről. Pedig, ha nagyon szigorúan akarnám ezt venni, akkor csak a Ti dolgotokat végeztem el – helyettetek. A már említett 300 fős call centerben sosem voltak ilyen problémák. Az adott scriptet vagy kérdőívet tökéletesen kidolgozva az összes létező módon letesztelve kaptuk a gépünkre. Nektek meg van 30 "főnökötök" és egyik sem jó ilyesmire?! Ne már…
 
"A munkádat végzed, és a munkád végez veled!"

/Lakat – A titkok őrzője/
 
Lehet hamarosan lélegezni, ez már az utolsó fejezet lesz! Okkal merülhet fel a kérdés, hogy mégis, honnan veszem a bátorságot, hogy itt vadidegen "keményen dolgozó" embereket bántsak meg és bíráljam egyáltalán ezt az egész rendszert és vezetőséget. A kérdés nagyon jó! Nem ígérem, hogy a válasz is hasonlóan jó lesz majd. Úgy érzem, hogy tudnánk tanulni egymástól. Nem, nem akarlak tanítani titeket, mielőtt ilyesmit képzelne bármelyik lángész. Inkább csak hiszem azt, hogy közös munkával jobbá tudnánk tenni ezt a munkahelynek látszó valamit. Nyugodjatok meg, a többséget mindez nem érdekli majd, mert a többség megelégszik ennyivel. Megelégszik a szerepek leosztással és elég számára a zsebpénz, amit nálatok kereshet. Én viszont fizetést akarok és tisztességes munkahelyet! Menjek máshova, igaz?! :) Az a baj, hogy van bennem egy bazira nagy minőséggel kapcsolatos törekvés. Abszolút nem érdekel, hogy hány ovist fogtok még főnökké kinevezni vagy, hogy ki milyen számítógépes játékot nyüstöl közületek munkaidőben. Engem csak az érdekel, hogy legalább néhány dolog működjön logikusan. Ha azt akarjátok, hogy mindenki tisztességesen dolgozzon, ahhoz Nektek magatoknak is tisztességesen kellene dolgoznotok. Nem ártana a felénk megelőlegezett bizalom és tisztelet sem. Igen, tudom, hogy lopások történtek, de hatalmas retardáltnak kell lennie annak, aki azt hiszi, hogy például a laptopot egy lopta el közülünk. Csak gondolj bele: Ha laptopot lopnál, utána visszaülnél robotolni a munkaidőd végéig, kockáztatva azt, hogy megtalálhatják nálad?! Kizártnak tartom. A bűnös nem köztünk kell, hogy legyen – az viszont lehet, hogy közülünk valakinek a valakije – aki nem dolgozik itt. Már a fasírt ügy kapcsán is felmerült, hogy kamerarendszer lesz telepítve, de ha egy tisztességes router-re nem ruház be a cégetek, akkor egy több százezer forintos kamerarendszerre, igen egy olyan irodaházba, ahol 2 irodát bérel?! Ne már… Hát, a konyhába szoktatok megbeszélést tartani, mert még arra sincs külön helységetek! S, ha majd a cég elköltözik, akkor a kamerarendszert otthagyja az irodaháznak ajándékba?! Ne már… Egy szó, mint száz: Ez a bejegyzés nem azért született, hogy legyen, miért kirúgjatok – bár, ezt is bekalkuláltam természetesen – hanem, épp az ellenkezője miatt, hogy lássátok kicsit magatokat és a hibáitokat más szemszögéből is. Az operátorok többsége nem azért nem meséli ezt ugyanígy el nektek, mert nem így gondolja, hanem azért, mert nemes egyszerűen attól fél, hogy kirúgjátok. Hiszen, minden 3. eligazításon elhangzanak ilyen fenyegetések, hogy "aki, nem ér be 50-re, aki nem mosogat el maga után, aki nem tud kussolni és süket-némán végrehajtani a parancsaitokat…stb.". Kicsit nem ártana felébredni és mondjuk Nektek is úgy viselkedni, mintha egy munkahely felelős vezetői lennétek. Mert valljuk be, félóránként végigmenni a sorok között és megnézni, hogy a csúnya operátorok nem-e Facebook-oznak munkaidőben, nem vall túl sok észre. A főnökeink többségének a "munkája" ugyanis ebben merül ki. (S ne magyarázzatok, hogy nem, mert 1 hónapja figyelem ezt! Szánalmas…) Alapvetően meg kéne, hogy változzon a viszony az operátorok és a vezetőség között. Gondoltatok már arra például, hogy ezt a munkahelyet lehetne egy tök jó, családias munkahellyé tenni?! Szép sorban kirugdosni a 30 "főnökből" mondjuk 27-et és a felszabadult fizetésekből megemelni azoknak a főnököknek a munkabérét, akik dolgoznak. Úgy értem az IGAZI főnökökét! Biztosan nem csak kettő van belőlük, ahogy most én látom, de az is biztos, hogy nem 30, amennyi most van. Kicsit lehetne szakszerűbbé tenni a munkát is, a munkafolyamatokat logikusabbá, egyszerűbbé. Az operátorok többsége egy közvélemény kutató automata lett azóta, hogy Ildi mindenki lelkére kötötte, hogy minden kérdést szó szerint kell felolvasni. Meglátszik, hogy egyetlen napot sem dolgozott operátorként, mert akkor tudná, hogy este 5 körül már gyakorlatilag alkalmatlan vagy erre a fáradtságtól és a kimerültségtől. Olyan alapvető dolgokat már nem is írok, hogy a válaszadók elsősorban a kérdező habitusa miatt döntenek a kérdőív végigválaszolása mellett vagy ellene s nem a többségében még rosszul is megfogalmazott kérdések szó szerinti bemagolása miatt. Én az esetek 99%-ában nem is olvasom fel szó szerint a kérdéseket (na, ki vagyok rúgva?) mert képzeljétek el: A kérdőívre ám nem ugyanaz az ember válaszol ám állandóan! Elképesztő, nem?! Más korúak, neműek, műveltségűek, hangulatúak. Van, aki csak egy emberi hangot akar, van, aki csak fontosnak akarja érezni magát valamiben és vannak, akiknek fogalmuk nincs az adott témáról, csak egész egyszerűen tetszik nekik az operátor hangja. (Zsani erről tudna mesélni, akit mióta mellettem ül csak 9 – 10-en hívtak randira a fülem hallatára…) Szóval, logikusabb meg értelmesebb lenne inkább olyan utasítást adni, hogy a kérdést úgy kell feltenni, hogy a válaszadó megértse. Mert azért az vicces, hogy az egyedülálló embereket is folyamatosan többes számban szólítgatják az operátorok, csak mert a főnök azt mondta, hogy szó szerint, akkor szó szerint! (Értem, hogy a többségnek semmi kedve ezt a munkát – ennyiért - jól végezni, meg kreatívan megnyilvánulni benne, de azért vagytok Ti a főnökök, hogy ezt helyettük megtegyétek. Ti azért kaptok tisztességes fizetést, nem csak szimbolikus zsebpénzt, mint Ők, hogy pontos és logikus szakmai utasításokkal lássátok el őket.)
 
"Ha arra kell a munka, hogy legyen egy életed,
akkor vagy egy új munka kell, vagy egy új élet!"


/Béres Zoltán/

Epilógus: Utószó helyett, annyit tudnék mondani, így a 3000. leírt szó közelében, hogy bízom abban, hogy ez a naplóbejegyzésem egyfajta hidat teremt majd köztünk, s nem elzárkózást vagy további ízetlen beszólásokat a chaten. Én egyébként nem írok oda többé a főnökséget bíráló sorokat. S nem azért, mert annyira félnék attól, hogy előbb – utóbb kiteszitek a szűrömet emiatt hanem, inkább azért mert utólag átgondolva beismerem, hogy ez hibás és igen gyerekes döntés volt tőlem. Nem vagyok tökéletes, csak sebezhetetlen! :) Ha bárkit, esetleg megbántottam volna a fenti soraimmal, attól ezúton kérek elnézést. Hetek óta hordozom, magamban ezeket a gondolatokat s mikor az ember végre kiadhatja magából, az egy elég katartikus élmény. Szóval, senkit nem szerettem volna megbántani a szenvedélyességemmel. Egyszerűen csak azt szerettem volna, ha a főnökség is lát kicsit az én szememmel. Én ezt a munkahelyet egy vezérhajónak szeretném tekinteni…nem egy mentőcsónaknak, amilyen látszatot most kelt. Ezt a bejegyzésemet egyébként szándékosan nem a hivatalos blogomba publikáltam, csak ebbe a régibe. Az ottani olvasóim nagy terjedelme ugyanis akaratlanul is szülne néhány nem épp kedves kommentet rólatok. Ezt kivédve, inkább csak ide tettem fel. (S ha bármelyik főnöknek is eszébe jutna a titoktartási fogadalmam esetleges megszegése, annak a figyelmét felhívnám arra, hogy sem a cég neve, sem a cég címe, sem pedig az említett kollégáim vezetékneve nem került megemlítésre. Nem véletlenül. ) Hát, azt hiszem ennyi… Köszönöm azoknak, akik végigolvasták ezt a kisregény terjedelmű fecsegést. Nem várom, hogy bárki is egyetértsen velem, csak annyit, hogy képzeljék magukat a helyembe egy pillanatra. Bruce Lee egyik gondolatával búcsúzom:
 
"A tudás elsajátításának legegyszerűbb mondja, a beleélés.
Az eset eljátszása."



bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés