2014. 04. 11.
Sebezhetetlen - Instant élet...
Instant élet...
Hajnal négyet mutat most az óra,
Hajnal négyet mutat most az óra,
A tudatom azonban nem tér nyugovóra.
S bár a szívem aludna, az agyam csak morog,
Mert túl régóta zavar az életben pár dolog.
Hát ki is fogom írni ezt magamból még ma,
A düh felzabál másként, ez a probléma.
Bár könnyed kis versnek indult ez elsőre,
De valami más készül mégis most belőle.
Kissebb csoda ma már, hogy egyáltalán köszönj,
Már fel sem tűnik Neked, hogy nem zavar a közöny.
Már régóta kinevetsz minden aggodó intelmet,
Semmi sem izgat csak a buli s az Internet.
A kultúra ellen is csak tiltakozol hevesen,
Hisz bolyolultabb kicsit mint a Skype meg az MSN.
Hát nem is érdekel, hogy a szeretet hol marad,
Nem a valóság izgat, csak a Facebook oldalad.
Te már nem is égő vagy, Te már egyenesen lángolsz,
Hisz csak másoktól lopott szövegeket Like-olsz.
És elvárod, hogy mindenki sztárnak tekintsen,
Pedig egyetlen saját gondolatod sincsen.
A saját fajtádat veted meg ezzel magadban,
De az ellentmondás ott virít minden szavadban.
Az életed nem más mint egy halálos csapda,
Anyuci a nevelésed korán hagyta abba.
Nézd a nagyi főztje helyett csak a Mekis kaját falod,
S kinek hűséget fogadtál, azt ma már rutinból csalod.
Mikor ölelted meg csak úgy magadtól a párod?
De akkor persze dühöngsz, ha mással találod...
Akkor persze Ő lesz a világ legnagyobb ribanca,
Egy erkölcstelen k u r v a, egy ócska tenyészkanca.
De megbocsátasz mégis, hisz a Te szíved kegyelmes,
Pedig csak magadba vagy csupán szerelmes.
Már semmi sem érdekel, csak az önimádat,
Nem látod magadban a legnagyobb hibádat.
Már a párod sem emlékszik milyen is a csókod,
Hisz a tükörben most is csak magadat fotózod.
Flegmánsz vonsz vállat s elintézed ennyivel,
S nem látod, hogy miként is bánsz mindenkivel.
Én vállalnám helyetted, hogy van akit szeretek,
Mert rég felcserélődtek már a nemi szerepek.
Egy pasi, ha hűtlen - akkor a legnagyobb bika,
De ha egy Nő teszi ugyanezt, abban nincs logika?!
Ez képmutatás öreg! Mintha többet érnél nála...
Pedig ha több esze lenne, Veled tuti nem járna.
Ez a valóság bizony, ugyanolyanok vagytok,
S ha különbözni merek, azonnal haraptok...
Ha meg szembesítlek ezzel, csak vitázol velem,
De nézd mi történik: Elhülyít a jelen!
Ti büszkék vagytok arra, amin én csak nevetek,
Hogy a Jóban Rosszban éltet meg az idióta celebek!
Hogy a laptopotok mögül nagy csodákat vártok,
S bár a GUCCI-t majmoljátok, de kínaiba jártok.
Szerinted azért van pénzed, hogy legyen mit elkölts?!
Pedig a Seherezádéban nincs épp sok erkölcs!
Gyerekes felnőttként terjeszted a korodat,
De tudod amúgy miről szól ez a sorozat?!
Neked haverok kellenek, nem őszinte barátok,
Csak a Kiszel Tündék meg Joshi Bharat-ok.
Kozsó ugye nyálas, hisz Neked túl dallamos,
Meg ciki,hogy a szókincsével a betonba tapos.
És a sok műanyag élményért mi az amit kaptok,
A felismerés tényét, hogy nem ehető a laptop?!
A megértés percét, hogy félúton sem jártok,
S, hogy a szavaim súlyáért majd engem is megutáltok?!
Sosem fogod megtudni, milyen nehéz eddig eljutni,
Merni őszintének lenni s tényleg nem hazudni.
Vigyázva, hogy idődet ne hülyeségbe öljed,
Még akkor is ha emiatt elfordulhatnak Tőled.
Hát, nem vigyáznék Rád, ha vigyáznál magadra,
De vihogj csak most is és ne hallgass Lakatra!
A józan ész már benned úgyis jó régóta sztrájkol,
Hisz számodra csak az számít aki Téged Like-ol!
